A Pest megyei Labdarúgó Szövetségnél 2003-ban játékvezetői vizsgát tett Perepatics Lilla hatalmas utat tett meg, míg alig két éve bekerült a futsal elit játékvezetőinek nemzetközi körébe. A FIFA-jelvény birtokosaként feladta nagypályás karrierjét, így valószínűtlenül kék szemeinek szigorú pillantásaival a gyepen már nem, viszont a parketten annál gyakrabban találkozhatnak a játékosok. A Borsodi Kupa névre elkeresztelt futsal felkészülési tornán az ifjú hölgy számára megadatott az a lehetőség, amelyet kevés magyar játékvezető mondhat el magáról: az aktuális világbajnok-válogatott mérkőzését vezethette. E mérkőzés kapcsán beszélgettünk vele élményeiről, terveiről, az áldozatokkal teli hétköznapokról és a sport, a futsal iránti alázatról.

- Hogy érzi magát, felért a csúcsra?

- Nem hinném, viszont érzésem szerint egy hatalmas lépést tettem előre. Ilyen lehetőség meglehet, csupán egyszer adódik az ember életében. A nálunk szereplő brazil válogatott alig fél éve szerezte meg a világbajnoki címet, és a mostani csapat 7 játékosa a világbajnok keret tagja volt. Ez mindenképpen felértékeli a mérkőzést, szakmailag pedig óriási elismerésnek élem meg. A hab a tortán pedig, hogy segítőm a spanyol Roberto Gracia Marin volt, aki a világbajnokságon is közreműködött. Vele sokat beszélgettem a mérkőzésre készülve, így ebből az egy alkalomból a jövőben is sokat tudok majd profitálni.

- Hogyan vetődött fel, hogy Ön vezesse a mérkőzést?

- Érzem a kérdésből, hogy talán meglepő, ha egy nő vezet egy rangosabb meccset. Ez azonban csak kívülről tűnhet így, a futsalnak ezen a szintjén egyáltalán nem számít. A mérkőzés folyamán is azt éreztem, hogy ezek a focisták „vérprofik”, teszik a dolgukat a pályán lévőktől a cseréken keresztül a szakvezetőkig. Nem érdekli őket, hogy ki van a pálya szélén, mert csak a játékra koncentrálnak. Másnapi meccsükön azzal sem foglalkoztak, hogy a horvát játékvezető nem alkalmazott elönyszabályt és így érvényes gól helyett csak szabadrúgás járt nekik, nem kérték tőle számon az ítéletét. Ilyen Fair Play magatartást én az itthoni bajnokságokban még csak a kecskeméti Hirős FC csapatánál tapasztaltam. A mérkőzésre jelölést egyébként Török Károlynak köszönhetem, aki ezzel egyrészt új lehetőségeket nyitott meg előttem, másrészt úgy gondolom, hogy általa az MLSZ is elismeri az eddigi munkámat.

- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a mérkőzésen?

- Talán furcsa, de a kivonulás előtti pillanatok ragadtak meg bennem a legjobban. Amikor a tévében néztem eddig például a BL-meccseket, ott is mindig az a pillanat fogott meg, amikor a játékvezetők kilépnek a játéktérre. Elképzeltem, milyen érzés lehet, amikor a játékos kijáróban álldogálva várják a jelet, aztán kilépnek úgy hatvan-hetvenezer ember elé. Most nekem is megadatott, igaz nem akkora tömeg előtt, viszont a világ legjobb futsal-játékosai jöttek utánam. Ez pedig hatalmas élmény, amire mindig jó lesz visszagondolni.

- Milyen volt a mérkőzés utáni visszhang?

- Szerencsére csak pozitív visszajelzést kaptam. Még a meccset követő napon is megállítottak a horvát játékosok és szakvezetők, hogy váltsanak velem néhány kedves szót, vagy készítsenek egy közös fényképet. Szakmailag elismerő volt, hogy találkoztam Andrea Lastruccival az UEFA Futsal Bizottságának vezetőjével. Véleménye szerint jó teljesítményt nyújtottam és külön kiemelte a fizikai adottságaimat, amely különösen fontos számomra, hiszen igen sokat teszek érte. Erkölcsileg viszont az jelentett igen sokat, hogy a lefújást követően több magyar NB-s és válogatott játékos is gratulált nekem, ami igen jól esett.

- Hogyan tovább, milyen tervei vannak a jövőben?

- Bizakodom, és remélem, a pozitív szereplést követően rangosabb megbízásokat is kapok majd mind itthon, mind nemzetközi téren egyaránt. Figyelemmel kísérem az interneten keresztül a FIFA és az UEFA képzési anyagait, részt veszek az előírt továbbképzéseken. Természetesen tovább folytatom az edzéseket, mivel a nagyfokú edzésmunkám eredménye, hogy a férfiak számára előírt fizikai teszteket is teljesíteni tudom. A jövőben nagyobb figyelmet fordítok a nyelvtanulásra is. Olaszul és angolul beszélek, oroszul is egészen jól megértetem magam, és a spanyollal szeretnék komolyabban foglalkozni. Szerencsére olyan a munkám is, amely mellett komolyan tudok áldozni a játékvezetésre. A brazil meccs pedig elegendő pozitív doppingot jelent, hogy kitartóan küzdjek tovább a céljaimért.

- A sok edzés, mérkőzés, és egyéb elfoglaltság mellett jut ideje a magánéletre is?

- Sajnos nem sok. Szerencsére férjem (Márton Zsolt NB I-es asszisztens, volt NB I-es futsal játékvezető – a szerző) is aktív játékvezető, így pontosan tudja, hogy a sportkarrier mivel jár. Szerencsére neki nem kell megmagyarázni, hogy mozi helyett miért fontosabb egy futó edzés, vagy éppen miért érünk hajnalban haza a mérkőzésről, ha az ország másik végére küldtek. Nagy könnyebbség, hogy értékeli a törekvéseimet és nem gördít elém akadályt. E tekintetben sok bennünk a közös vonás, nem meglepő, hogy számunkra a romantika gyakran kimerül a közös futóedzésben a Duna-parton.

Máté Attila