- Pontosan emlékszem a dátumra: 1967. augusztus 20. volt, a váci stadion avatója. Mi, gyerekek ott álldogáltunk a pálya szélén és tátott szájjal néztük a nagyokat. Egyszer csak a Farkas Jani - akkor még bácsiztuk – odagurította nekünk a labdát, hogy rugdossunk kapura, amíg ő bemelegít - emlékezik vissza Hegedűs János. Első edzője Várszegi Gyula volt. A hetvenes évek elején a Váci Vasutas SE-ben is játszott. Onnan a cementgyári csapatba vezetett az útja, de ez csak egy kis kitérő volt, mert a Váci Híradásba hívták.
- Akkoriban amatőrként fociztunk, én az Izzóban dolgoztam - mondja János. - A játékért pénzt nem kaptunk, ha esetleg előbb eljöhettünk a munkahelyünkről, az már különleges eseménynek számított. Hol van ehhez képest a mai labdarúgás? Hol vannak a régi szép sikerek?
A lélek még bírja, de a test már kevésbé - így azután a játékvezetés felé fordult a figyelme. Első meccsét tizenegy évvel ezelőtt vezette, a nagymarosiak serdülői játszottak egy másik falu fiataljaival. És azóta több százat, elsősorban az alsóbb osztályú bajnokságokban. De voltak kiemelkedő, emlékezetes pillanatok is az elmúlt években. Az FTC műfüves pályáján játszott egymással a Vác és a Nagyvárad csapata, a mérkőzést János vezette. Akadt néhány barátságos nemzetközi meccs is, ahol a váci sípmester dirigált. Ő vezette a szérűskerti műfüves pályán az első mérkőzést.
- Alsóbb osztályban sokkal nehezebb a játékvezetők dolga, mint sokan hinnék – foglalja össze tapasztalatait Hegedűs János. - Az valódi amatőrszint, ami azt is jelenti, hogy gyakran még a játékosok sem ismerik megfelelően a szabályokat. Ha befújok valami szabálytalanságot, nekiállnak vitatkozni. Én ezt nem hagyom, azt mondom, majd a meccs után megbeszéljük. Volt rá példa, hogy a végén tényleg odajöttek hozzám.
Azt mondja, ha a nézők beszólnak, akár durván, akár finomabban, nem szívja mellre. De ha a kispadon ülők veszítik el a nyugalmukat, akkor bizony a bírónak kemény kézzel kell fenntartania a rendet. Életében egyetlen egyszer fordult elő, hogy megütötték, ám kemény büntetést kaptak az elkövetők.
- Pedig a társadalomban általános gondok a pályákon is megjelennek manapság. Idegesebbek az emberek, hamarabb elveszítik a fejüket. A szabály az szabály, ha tisztességes játékot akarunk, be kell tartatnunk az előírásokat – a jegyzi meg.
A tévében látjuk, hogy a játékvezetők már mikrofonon kommunikálnak is egymással, a
pályán, a partjelző zászlajának nyelében jelzőgomb van, ezzel is segítheti a bírót. Alsóbb osztályban ilyet még soha nem láttak, jó, ha egy-egy meccsre ki tudják állítani a játékvezető mellé a két asszisztenst. A költségtérítés is csak jelképes, ha valaki abból szeretne megélni, hogy hétvégéken meccseket vezet az alsóbb osztályokban, bele se kezdjen.
Most szombaton Hegedűs János is megy vizsgázni, írásban kell számot adnia felkészültségéről. Gyakran rendezőként látjuk őt a váci stadionban, de húsz éven át az Újpest meccsein is ott segédkezett a szervezőknek, merthogy a lila-fehérek állnak a legközelebb a szívéhez.
És a galambok. Kisgyerek kora óta ez a hobbija. Ott látjuk őt a kiállításokon, legutóbb például
Reménység székházban rendezett bemutatón.
- Most páva galambokat és székesfehérvári keringőket tartok. A garázs mellett és a padláson vannak a dúcok. A keringőkből megpróbálok egy új versenycsapatot kialakítani, ez lesz az idei feladat.
Galamb vagy sport? Nem! Sport és galamb - mondja Hegedűs János, aki már tíz éve nyugdíjas. De csak a papíron, mert lélekben, testben sokkal fiatalabbnak tűnik.
forrás: Váci Napló, XX. évf. 14. szám, 2011 február 18.